#5.rész Az eltünésem..

Végtelen bocsánat mindenkinek azért hogy nagyon elmaradtam a résszel de sajnos nagyon sokat kellett tanulnom és hát most jutott csak időm az új rész megírásához.

Nagyon szépen köszönjük mindenkinek az 1191 megtekintést. Remélem azért még fogjátok olvasni a blogunkat.

Még 1x #BOCSÁNAT!

Macy Horan:

Már egy jó ideje itt ülök egy fa tövébe az erdőbe. Lehet hogy már feltűnt mindenkinek hogy eltűntem Emma és Zayn nagyon jól elszórakoztak és a többiek is elvoltak nélkülem nem kellek én oda úgy se. Most valahogy olyan különcnek érzem magam pedig semmivel se különbözöm a lányoktól talán azzal hogy nekem kicsit más a viselkedésem farkas ként. Bár még lehet hogy abba is hasonlítunk. Nem tudom. Most jelenleg nincs senkihez se kedvem vagy talán mégis? Már teljesen össze vagyok zavarodva. Mindenféle érzelem kavarog a fejemben. Harry is mit értett azon hogy "pont nekem való"? Ezt most úgy kéne vennem hogy talán egy éjszakára vagy talán komolyan gondolta? Nem tudom. Hirtelen valaki a nevemet kiáltotta. Ne! Nem vehetnek észre hogy itt vagyok. Fogtam magam és felálltam a fa tövéből és futásnak eredtem. Nos nem kell ahhoz átalakulnom hogy gyorsan tudjak futni. Amikor hátranéztem láttam valakit elsuhanni a fák között. Ezek szerint már valaki utolért. Ezért elkezdtem még gyorsabban futni. Mostanában már elkezdtem pár képességet felfedezni, erősebb lettem sokkal meg gyorsabb na nem mintha idáig gyenge és lassú lettem volna. Őszintén szólva jól jött ebben a pillanatban a gyorsaságom. Elértem az erdő végéhez ahol egy tó volt. Na most merre mennyek? Vissza már nem fordultak hiszen akkor szembe találkozom a követőmmel.
Mégsem úszhatom át az egész tavat és őszintén szólva nem egy kicsit tóról beszélek.

 

A tó körbe kerítve fa korláttal odasétáltam és már nem érdekelt ha megtalálnak a többiek. Gondolkoztam csak az volt a baj hogy nem tudtam hogy min. Komolyan mondom már sokszor fáj hogy nem tudom hogy min gondolkozok. Lépteket hallottam magam mögül. Hátra fordultam. Harry-vel találtam szembe magam. Miért pont mindig ő keres meg engem? Lehet hogy a többieket nem is érdekeltem hogy eltűntem "MEGINT!". Amikor észrevette Harry hogy őt nézem elmosolyodott. Az előbbi tettére én is csak mosolyogni tudtam. Hogy miket vált ki belőlem ez a fiú.

-Téged egy nap hányszor kell megkeresni?-ült le mellém a korlátra Harry.

-Nem tudom talán sokszor?-kérdeztem nevetve.

-Lehet.-mondta ő is nevetve.

-Amúgy meg nem csak te vagy hogy megkeress ott vannak a többiek is ja te tényleg mintha őket annyira érdekelném.-nevettem fel kínosan.

-Igen is ők is aggódtak érted nagyon.-mondta Harry bizonytalanul. 

-1. ha aggódnának értem akkor ők is elindultak volna a keresésemre és 2. az előbbi mondatod magabiztosan mondtad volna úgy hogy ennyit erről.-mondtam.

-Na szóval akkor most én jövök ők is jönni akartak de mondtam hogy maradjanak nyugodtam mert majd én megkereslek és mellesleg Zayn és Emma elvonult szobára szóval izé..-fejezte be volna a mondatát de én beleszóltam.

-Oh én hülye hogy is gondolhattam hogy nem érdeklem őket és mellesleg tudtam hogy Emma és Zayn között lesz valami csak úgy fort közöttük a levegő ma.-mondtam a végét nevetve.

-Jaj te kis butus.-mondta és közelebb csúszott hozzám és magához húzott.

 

Ahogy magához húzott egyből jobban éreztem magam olyan nyugtató érzést érzek olyankor. Még egy jó darabig ott ültünk. Nem sokkal később vissza sétáltunk és hát megkaptam Niall-től és Stef-től a leszidást hogy hogy lehetek ilyen hülye hogy egyedül elmegyek meg hogy hihettem azt hogy nem érdeklem őket. Ja meg kiderült hogy mi még Harry-vel távol voltunk addig Emma Zayn "khhmm!" dolgokat csináltak a fiúk faházába. Hogy ezt honnan tudjuk? Szegény bátyusom éppenséggel rájuk nyitott és hát elég ciki helyzet lehetett..

                                                                         Egy Álmodozó XoXo