#7.rész Nem akartam

Már nagyon rég nem volt rész. Ezért egy jó hosszúval tértem vissza. Nem tudom mi lett velünk. Elfogyott az ihlet vagy nem értem..de úgy érzem most vissza tért. Legalább is nekem. Ezer bocsánat mindenkinek! Remélem azért még nem hagytatok el mind minket:( :) 

Macy Horan

Hirtelen kipattant a szemem és ülő helyzetbe helyeztem magam. Meglepődtem mert én legutóbb nem a faházunkba voltam. Próbáltam vissza emlékezni de sehogy se ment. Majd talán a többiek választ tudnak adni.

Elindultam ki a faházból, és pont meg láttam a fiúkat a tónál nevetgélni. Sietős léptekkel mentem oda.
"Jó reggelt srácok!" ásítottam egyet.
A fiúk csak furcsán méregettek. Nem értem lenne rajtam valami?
"Öm van rajtam valami hogy ennyire néztek?" már komolyan kínos volt.
"Te nem emlékszel semmire?" csodálkozott Niall.
"Kéne?" már kezdenek meg ijeszteni.
"Húzd fel a pólódat a hasadon!" utasított Liam. Nem szerettem volna felhúzni, mert azt tudni kell sose volt valami tökéletes alakom.
"Muszáj?" néztem Liam-re könyörgően.
"Igen!" gonosz Leeyum. Ha így folytatja nem fogom szeretni. Szép lassan elkezdtem felhúzni a felsőm, ami bevallom kicsit fájt a hasfalamnak. De hát miért?

Lenéztem a hasamra és rendesen megijedtem. Egy nagy vágás díszelgett a pocakomon. De hát ez hogy került rám. Nem értem!
"Mi történt velem?" már a sírás szélén voltam.

"Ami azt illeti tegnap Harry-vel verekedtetek és hát neki dobott egy fának ami felhasította a hasfalad." méregette Liam mérgesen göndör barátunkat. Megindultam Harry felé.

"Te! Mindenről te tehetsz!" bökdöstem mutató ujjammal a mellkasát.

"Ha befogtad volna időbe a szádat akkor most nem lenne semmi bajod." nevetett a képembe. Milyen aranyos. Remélem érződik az irónia. 

"Most komolyan? Legalább egy bocsit dobhatnál." köptem felé a szavakat.

"Még te vagy felháborodva? Te kezdted az egészet, mert te megmutatod hogy milyen kis erős csaj vagy. Azt hittem te nem ilyen vagy. De úgy néz ki egy újabb beképzelt lánnyal van dolgom." nevetett fel keserűen. Fájtak a szavai. Nem így akartam ezt az egészet.

"Sajnálom hogy még egy embernek csalódnia kellett bennem." eresztettem el egy könnycseppet. 

"Nem fogsz meghatni a sírásoddal." hátat fordított és elment.

Fogtam magam és elindultam a tó partjához és megfogtam egy követ.

"A kurva életbe!" kiáltottam el magam és amilyen messzire csak tudtam eldobtam a követ. Átdobtam az egész tavat.

"Szép dobás." szólt valaki a hátam mögül. Zayn-el találtam szembe magam. Neki nem Emma mellett kéne lennie? Na mindegy.

"Köszi." motyogtam.

"Nem Emma mellett kéne lenned?" méregettem kérdően.

"Hát ami azt illeti veled szerettem volna beszélni." vakarta meg a tarkóját. 

"Hallgatlak." néztem gyönyörű mogyoró barna szemeibe. Miket beszélek! Van barátnője. Nekem pedig Harry jön be. Vagy nem?

"Öm szóval én azt szerettem volna mondani hogy.." akadt el a szava. Nagyot nyeltem. Féltem mit fog mondani.

"Nyögd már ki!" parancsoltam rá.

"Szóval én többet érzek irántad mint barátságot." vallotta be.

"Oké jó vicc volt. De mit szerettél volna mondani?" nevettem ki.

"Én komolyan mondtam." hajtotta le a fejét.

"Mi?" a hangom elérte a magas C-t.

"Jól hallottad." meredten nézett rám. Közelebb jött egy lépést és megfogta a kezemet. 

"Nem tehetem ezt Harry-vel, te pedig Emma-val." hajtottam le a fejem, mert féltem ha  felnézek elveszem nagy szemeiben. 

"Harry nem szeret téged. Vele is megbeszéltem ezt a dolgot." akkor ezek szerint ő csak egy nőcsábász.

"T-tényleg?"dadogtam. Kezével állam alá nyúlt és ezzel arra kényszerített hogy a szemébe nézzek.

"Igen." szája vészesen közeledett az enyémhez. Végül megéreztem puha ajkait az enyémen. Egy pillanatra elszállt minden problémám. A fellegekbe éreztem magam.

"Emma-val mi lesz?" hajtottam le a fejem.

"Hé ne félj meg fogja érteni." nyúlt kezével állam alá. Átölelte két kezével derekamat és szorosan magához húzott. Ezzel egy nyögést préselt ki belőlem. Erre csak elvigyorodott.

"Meg fog rám haragudni." szomorodtam el.

"Ne félj én megvédelek." ölelt szorosan. Életemben először biztonságban éreztem magamat. Ezt még senki se éreztette velem. Akkor ez valamit csak jelent.

"Köszönöm." hajtottam a  fejemet nyak hajlatába. 

"Ti mit csináltok?" hallottunk egy női hangot. Emma az.

"Zayn csak kijött cigizni engem meg felzaklatott a Harry-vel való veszekedésem és hát megvigasztalt." könyörgöm csak higgye el.

"Oké. Nem is tudtam hogy te ilyen kis hős vagy." puszilta szájon Zayn-t. Fájt látni. Belegondolni hogy nem régiben még engem csókolt. Zayn szemeiben sajnálatot véltem felfedezni.

"Menj kicsim előre, még váltanék pár szót Macy-vel." puszilta ismét szájon. Megvárta még bemegy a faházba vissza és elindult vissza felém. Rögtön számra tapadt.

"Neked szívesebben adom." mosolygott rám. Erre én is elmosolyodtam.

"Mikor fogsz vele beszélni?" kérdeztem megszeppenve.

"Holnap reggel." mosolygott.

"Azt karom hogy minél hamarabb veled lehessek." puszilt szájon.

"Most már menjél mert Emma gyanakodni fog." öleltem meg.

"Csak ennyit kapok?" biggyesztette le a száját.

"Nem." mosolyodtam el és szájon pusziltam. 

"Így már sokkal jobb." indult el a faházhoz. Még egy fél órácskát ültem és gondolkoztam. Aztán én is vissza mentem és nyugovóra tértem. 

***

Reggel

"Hol van az a büdös ribanc! keltem kiabálásra. Úgy érzem ez nekem szólt. Rögtön kipattantam és elindultam kifele az ajtón. Emma-t láttam a fiúk házától felém sétálni elég sietősen.

"Te! Mindent tönkre tettél! kiáltozott. Megakart ütni, de én elhárítottam. A fiúk sétáltak ki épp a faházból. Nagyot néztek amikor meglátták hogy Emma-val verekszem. Zayn viszont nagyon jól tudta hogy miről van szó. Amikor az említett fiúra pillantottam Emma neki dobott egy elég vastag és kemény fának. Kivérzett a seb a hasamon ami nem volt valami kellemes érzés. Hirtelen felpezsdült bennem a vér. Éreztem hogy most én jövök, nem hagyhattam annyiba. Lehet hogy az egyik legjobb barátnőm, de nem tudtam parancsolni magamnak. Hirtelen előtte termettem elsötétült szemekkel, meglepődét fedeztem fel az ő szemeiben. Csak vigyorogtam. Elkaptam a tarkóján a ruhát és a fához vonszoltam, kétszer megfejeltettem vele a fát. Aztán megpörgettem a levegőbe és földhöz vágtam. Nem tudtam abba hagyni, pedig akartam. Bele tapostam a gyomrába. Hirtelen két kart éreztem a derekamon. Hátra néztem és Zayn volt az. Rögtön magamhoz tértem.

"Nyugodj meg!" fogta meg az arcomat Zayn. Még mindig sokk alatt voltam. 

"Te normális vagy?" kiáltott rám Harry. 

"É-én.." nem hagyta hogy befejezzem bár nem is biztos hogy betudtam volna.

"Te mi? Mindenkinek csak fájdalmat tudsz okozni!" köpte a szavakat. Ránéztem a fiúkra de az ő szemükbe is csalódottságot láttam. Louis az ölében tartotta a sérült Emma-t.

"Hogy tehetted ezt a húgommal?" kérdezte csalódottan.

"É-én nem akartam, csak nem tudtam leállni, én sajnálom." elkezdtem zokogni.

"Nem bírod felfogni a pici agyaddal hogy senkit nem hatsz meg a sírásoddal?!" nevetett fel kínosan.

"Ne beszélj így vele!" morgott rá Zayn. Miattam fognak összeveszni. Én ezt nem akarom.

"Mert mi lesz?" nevetett fel ismét Harry. Zayn keze ökölbe szorult.

"Hagyjad!" suttogtam oda neki. Ellágyult a keze. Meglepett hogy ilyen hatással vagyok rá. 

"Na mi lesz?" lépett elém Harry. Hirtelen megint elvesztettem magam felett az irányítást. Remek.

"Ez lesz!" húztam be egyet Harry-nek. Eldőlt. Elvesztette az eszméletét.

                                                                      Written: Egy Álmodozó

#6.rész A "párbaj"

Macy Horan 

Már kezdett esteledni úgy hogy csináltunk egy tábor tüzet. Mindenki a tűznél volt már kivéve Emma és Zayn. Ne már megint kezdik. Mióta megvolt nekik az első "khhmm" dolog remélem itt értitek mire gondolok azóta nincs egy olyan óra hogy ne csinálnák. Most már tényleg sajnálom a fiúkat ugyan is mindig az ő házukba csinálják. Na de hát van ilyen.

Már vagy egy órája ott ülünk de még mindig nem jöttek.

-Na jó engem nem érdekel ha meg zavarom őket akkor is szólok nekik.-álltam fel az egyik tuskótól.

-Én a helyedbe inkább nem mennék.-mondta Niall. Szegényt nagyon megrázta az a látvány.

-Remélem hogy nem járok úgy mint te.-nyeltem egy nagyot és elindultam.

Amikor az ajtóhoz értem kopogtam egyet de nem jött válasz. Óh léci valaki válaszoljon hogy mehetek nem akarok benyitni ma még aludni akarok. Hát úgy néz ki be kell nyitnom. Remegve tettem a kezem a kilincsre és lassan lenyomtam és elkezdtem kinyitni az ajtót közbe imádkoztam magamba hogy legyen rajtuk ruha. Amikor benyitottam meglepődtem sokkal rosszabb látványra számítottam de úgy néz ki megérte a magamba imádkozás Zayn-t és Emma-t láttam édesen összebújva szuszogni az ágyba. Olyan kis cukik voltak. Ne de elég volt a jó pofizásból. Elvigyorodtam gonoszul bár ők ezt úgy se látták hiszen aludtak. Elindultam ki a tábor tűzhöz. Közben még mindig vigyorogtam. 

-Na mi van Zayn téged is kielégített?-kérdezte Harry. Fogtam magam ilyen szép lassan oda sétáltam cuki kislány vigyorral az arcomon és erőből nyakon vágtam. Most majd megtanulja hogy tőlem ő nem kérdez ilyeneket. Megtaláltam az vizes flakont és elindultam vissza vele a fiúk házához. Most vettem csak észre hogy a fiúk is jöttek velem. Amikor bementem lecsavartam az üveg kupakját elkezdtem Emma-ra és Zayn-re rá önteni a tartalmát.

-Gyerünk ébresztőőőőő!-húztam el az ébresztő végét ha szomszéd kunyhóba ebből hallottak valamit akkor tuti hogy hülyének néztek mert ki olyan hülye hogy este ébresztőt kiabál. Hát én! Zayn rögtön kiugrott az ágyból amit nem kellett volna ugyan is semmi se takarta a testét.

                                                                   

-Hát öm...ez kicsit kínos helyzet.-már éreztem hogy kifog törni belőlem a nevetés és már röhögtem is. Zayn feje olyan lett mint egy paradicsom és zavarába nagy nehezen eszébe jutott hogy valamit maga elé kéne  kapnia. Már a fiúk is velem együtt röhögtek. Emma meg csak magára húzta a takarót és nézett ki a fejéből egy ilyen "most mi van?" fejjel. Szegény azt se tudta hogy miről van szó.
-Öm léci nem mennétek ki..mert tudjátok izé..na.-szegény Zayn annyira zavarba volt hogy nem tudott normálisan beszélni. Hirtelen Emma felsikított. Mi meg egyszerre ránéztünk egy ilyen "hát neked meg mi bajod van?" fejjel. Elég viccesek lehettünk kár hogy nem láttam magunkat.
-Ti mit kerestek itt? Miért vagyok ruha nélkül?-csak úgy bombázta a kérdéseket Emma. Mi van ennek minden részlet kiesett a fejéből? Nos igen úgy néz ki hogy Zayn akkor valamit igen rosszul csinált.
-Úgy néz ki  Zayn barátom hogy te ebbe még nagyon gyakorlatlan vagy ugyan is Emma-nak nem volt emlékezetes mert nem emlékszik semmire.-szegény zayn nem ártana neki többet gyakorolni. Na jó van nem bántom. Annyit.
-Jaj mert te biztos gyakorlott vagy az ilyenekbe..a kedves bátyád beavatott minket bizonyos dolgokba rólad.-mosolygott sunyin. Aham hát így állunk. Niall felé fordultam és egy "mi még elfogunk beszélgetni" pillantást vetettem felé.
-Na jó van mindenki kifelé..ti pedig ha nem lesztek 10 perc múlva a tábor tűznél fülön fogva fogom mindkettőtöket kirángatni.-mondtam már kicsit pipán. Mindig valamivel feltudnak idegesíteni.
-Jaj csak nem ideges vagy kis csajszi.-mondta Harry amikor vissza értünk a tűzhöz. Na jó most már felment bennem a pumpa..nem elég hogy szinte egész nap már szinte görcsöltem az idegtől de ő még ő rátesz egy lapáttal a hülyeségével. Már éreztem ahogy jönnek ki az erek a kezemen. Már a szemem is sárgán izzott.
-Öm..Harry őszintén most nem lennék a helyedbe.-mondta Liam már félve mert ahogy látta hogy milyen ideges vagyok szerintem megijedt.
-Istenem ugyan mit tudna velem kezdeni..sokkal erősebb vagyok.-Ó igen drága Styles majd meglássuk.

 

Még soha nem éreztem magam ilyen idegesnek. Komolyan mondom lehet hogy már fel fort még az agy vizem is. Miért kell engem mindig piszkálnia Harry-nek? Mit vétettem ellene? Nem értem. Mr. Egó Styles azt hiszi ő mindent meg tehet na majd most meg lássuk hogy ki is az erősebb. Ahogy ránéztem Harry-re már láttam ahogy neki is vörösödik a szeme. Pff most azt hiszi hogy megfogok ilyedni? Hát akkor elég rosszul gondolja. Miért gondolja mindenki azt hogy én egy kis gyenge lány vagyok? Nem értem, de most bizonyítani fogok.

-Na mi van csak nem megijedtél?-röhögött rajtam Harry. Utálom!

-Majd pont tőled fogok..-nevettem fel gúnyosan. Hirtelen elkezdtem felé szaladni, de ő erre későn reagált szerencsémre és így megtudtam fogni a kezét amilyen erősen csak tudtam neki dobtam az egyik faháznak. Oh ezt annyira imádom. De azért remélem hogy nem volt senki abban a faházba.

-Ezt meg se éreztem.-Oh igen majd a következőt megfogod.-na de most rajtam a sor.-közeledett felém Harry. Minden lépését figyeltem. A fiúk meg csak nagy nyugodtan ültek és figyelték a mi úgymond "párbajunkat". Hirtelen két kart éreztem magamon, végül már csak egy nagy fájdalmat éreztem. Elkezdett minden sötétülni de utoljára még láttam Harry gúnyos mosolyát...